Párizs, 1880. A 40 éves Auguste Rodin megkapja élete addigi legkomolyabb megbízását. Nekifog A pokol kapuja című monumentális alkotásnak, melynek néhány szobra, A csók és A gondolkodó legismertebb művei lettek. Életének társa évtizedek óta Rose Beuret, ám egy napon találkozik az ifjú Camille Claudellel. A tehetséges tanítvány hamarosan a segédje lesz, majd a szeretője. Szenvedélyes évek következnek a kölcsönös csodálat és bűnrészesség jegyében. Szakításuk után Rodin fáradhatatlanul dolgozik tovább. Egyszerre szembesül az elutasítással és a rajongással, melyeket szobrainak érzékisége provokál. Balzacot mintázó óriási szobra, melyet élete végéig nem ismernek el, minden kétséget kizáróan a modern szobrászat kiindulópontja. A Rodin általa alkotott szobrok jelentős része roppant érzéki, az általa megformált testek a maguk finomságával rengeteg mindent kifejeznek. A filmben miközben megismerjük Rodin életét, vívódásait, alkotói módszereit, a kor művészeti kontextusa is felvillan: megjelenik többek között Rilke és Stefan Zweig is. Jacques Doillon életrajzi hitelességű nagyjátékfilmjének aktualitását az adja, hogy az egyetemes szobrászművészet egyik legkiemelkedőbb alakja, Rodin 100 éve, 1917-ben halt meg.